| Cikkek : Mint a boldog békebeli időkben… |
Mint a boldog békebeli időkben…
A kitelepítés 60. évfordulójára
Mint a boldog békebeli időkben…
Németországban élő Kovácsiak nagy számú közössége Mandl Péter és Pitz Péter vezetésével a kitelepítés 60. évfordulójának megemlékezésére október 7. és 8. napján hazalátogatott szülőfalujába.
Izgatott készülődés, egyeztetések, megbeszélések sora előzte meg a találkozót. Mindenki érezte 60 év egy emberöltő és a két napba milyen nehéz belesűríteni a hazaérkezőknek a régmúlt idők és helyek felidézése iránti vágyának teljesülését, a személyes találkozások örömét, és kifejezésre juttatni az itthoniak nyitott szívvel megnyilvánulni akaró meleg vendégszeretetét.
A hazalátogatók közössége október 7.-én a kitelepítési emlékműnél elhelyezte a megemlékezés virágait, és megkoszorúzta az I. és a II. világháborúban elesettek emlékművét. Este hét órakor Nagykovácsiból 13 évesen kitelepített, és a 60 éves évfordulóra Münchenből haza utazott Dr. Pitz Tamás professzor atya német nyelvű szent misét mutatott be Kemenes Gábor atya celebrálásával. A zsúfolásig megtelt ősi templom falai között csengő ércként zengett az anya nyelvükön felhangzó ének. A szent misét követően a katolikus egyházközség vacsorával látta vendégül őket.
Október 8.-án közös magyar nyelvű szent misén vettünk részt. A templomban márvány emlék táblát helyeztek el a 2 200 katolikus hívő németajkú lakosság kitelepítésének 60. évfordulója alkalmából.
Ebéd után a temetőben az adományaikból örök zöldekkel beültetett emlékműnél imádkoztak elhunyt szeretteik lelki üdvéért. Mécsest gyújtottak az ezen alkalomra haza hozott és az emlékműnél megépített mécses tartóban.
Délután Kutni Róbert rendezésében, Oberfrank Pál színművész előadásában a nagykovácsi gyermekek közreműködésével az ezen alkalomra átdolgozott „Nincsből Kincs” c. színházi előadás nyújtott felejthetetlen élményt számunkra.
A lenyugvó nap a kálvária romjaihoz kísérte őket. Összekulcsolt kézzel a haza hozott harang zúgása kíséretében mondtak hála imát.
Este a megújult Öregiskolában Szekeres Zsuzsanna a Könyvtár és Faluház igazgatója gondoskodott a jókedvről, táncról, zenéről.
Mint a boldog békebeli időkben úgy készültek az itthoni sváb közösség asszonyai. A vacsorához finom falatkákról és megszámlálhatatlan mennyiségű tál finom süteményről. (A beigli láttán néhány szemben könnycsepp jelent meg.)
Mindenki tudta és tette a dolgát. Nem volt vita, nem volt egy hangos szó, mindenki a legjobbat, a legtöbbet akarta adni ahhoz az emlékhez, amelyet útravalóul magukkal visznek majd a vendégek amely a 6o évvel ezelőtti 80 kilós csomag emlékét halványítani tudja.
Amikor késő este búcsúzkodtunk az induló busznál, az itthonról hazaindulóktól, sokakból tört ki őszinte, mélyről jövő köszönet.
Vitték magukkal azt az emléket, amikor a vendég nem vendég, hiszen úgy érzi magát, mintha otthon lenne.
Itthon voltak. Köszönjük az ehhez nyújtott segítséget mindenkinek:
Nagykovácsi Német nemzetiségi Önkormányzata
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
